Ebben a cikkben a megfelelő mobil adatgyűjtő kiválasztásának szempontjait foglaljuk össze közérthetően, mindenki számára átlátható és értelmezhető formában. A könnyebb érthetőség kedvéért nem törekszünk a pontos szakmai definíciók és terminológia használatára.

Beruházás tervezésekor számtalan szempontot kell figyelembe vennünk, „buktatókat” kell elkerülnünk. Lehető legoptimálisabb költségszint mellett kell a legjobb megtérülést és hatékonyságot elérnünk. Nem könnyű feladat…

Egy adatgyűjtős rendszer felállításakor a tervezett élettartamra, azaz minimum 3-5 évre szóló döntéseket hozunk. Ezért ne csak a mobil adatgyűjtő eszközt keressünk, hanem optimális megoldásban gondolkodjunk, melynek választ kell adnia a felmerült problémára.

Mobil adatgyűjtő kiválasztásánál

• ár mellett a
• használhatóság,
• a teljes élettartamra vetített üzemeltetési költségek (TCO), illetve az
• implementációs költségek

együttese határozza meg azt a költségszintet, melyet a probléma vagy feladat megoldására kell fordítanunk. Fontos tehát, hogy tisztán lássunk ebben a kérdésben, mert a beruházásunk sikere vagy kudarca múlhat azon, hogy előrelátó tervezéssel elkerüljük-e ezeket „buktatókat”.

Egy mobil adatgyűjtős rendszer kialakításának sikerét három alapvető tényező összhangja határozza meg:

1. a hardver -szoftver – üzemeltetés, ezek hatékonysága,
2. költségei,
3. a megfelelő eszköz és szállító partner kiválasztása.

Ez a három kulcsfontosságú elem a siker záloga.

A mobil adatgyűjtő kiválasztásának szempontjai 5 lépésben

…avagy néhány gondolat, mielőtt elkezdenénk technikai adatokat böngészni…

Egyéb támpont hiányában sokan esnek abba a csapdába, hogy egy beruházás kapcsán elsődlegesen az ár alapján közelítik meg az egyik fontos kérdést: Melyik adatgyűjtőt válasszam?

1. Milyen feladatot szeretnénk támogatni a mobil adatgyűjtővel?

Egy beruházás megkezdése előtt mindenképpen végig kell gondolnunk néhány alapvető dolgot, fel kell tennünk magunknak néhány kérdést, és azokra választ kell találnunk annak érdekében, hogy megállapítsuk, egyáltalán melyik irányba induljunk el a tervezés során.

Egy adatgyűjtős rendszer kialakítása során sok kérdéssel találkozhatunk, melyek kellő alapossággal történő kezelése kihatással lesz a beruházás valódi céljának megvalósulásában. Legyen szó

• raktár irányításról,
• logisztikai vagy kereskedelmi feladatok támogatásáról,
• tárgyi eszköz leltári rendszerről vagy
• mozgó értékesítés támogatásáról,

a megfelelő adatgyűjtő kiválasztása az egyik kulcsfontosságú momentum a tervezéskor.

A piacon lévő adatgyűjtők sokfélesége már-már zavarba ejtőnek tűnhet egy nem IT területen dolgozó szakember számára, ezért megfelelő támpontok nélkül nehéz eligazodni ebben a kavalkádban. A gyártók a különféle eszközöket a piac alapos ismerete és az igények szondázása után fejlesztik különböző felhasználási területeken jelentkező igények alapján, kiszolgálva az adott területeken jelentkező speciális igényeket, elvárásokat.

univerzális adatgyűjtők

Néhány termék univerzális funkcionalitással rendelkezik, beilleszthető sokféle környezetbe.

Ezek jellemzően a vonalkódolvasóval ellátott PDA-k, digitális asszisztensek, „okos telefonok, un. All-in-one „minden az egyben” készülékek. Amolyan „svájci bicska” módjára mindenre jók egy kicsit, azonban ezek az adatgyűjtők a beléjük zsúfolt rengeteg funkció miatt általában nehezebben kezelhetőek egy jól körülhatárolható feladat elvégzésére.

Előnyük, hogy egy készüléken belül biztosítanak lehetőséget adatgyűjtésre, telefonálásra, internetezésre, akár fényképezésre és a szokásos irodai feladatok ellátására, mint levelezés, szövegszerkesztés, határidő napló,stb.

Első lépésként tehát határoljuk jól körül, hogy milyen feladatra keresünk adatgyűjtőt. Ez alapvetően meghatározza a további szelektálást az igen széles palettán.

speciális feladatra tervezett adatgyűjtők

A speciális feladatra tervezett adatgyűjtők egy-egy területre

• ergonómiában,
• kijelző kialakításban,
• billentyűzet kialakításban

optimalizált adatgyűjtők. ilyenek lehetnek például a szabadkézi komissiót támogató csuklóra rögzíthető mobil adatgyűjtő, mely szabadon hagyja a dolgozó kezét a kézi szedéshez.

2. Milyen környezetben szeretném használni az adatgyűjtőket?

Második nagyon fontos mérlegelendő választási szempont, hogy milyen fizikai körülmények között kell helytállniuk a leendő adatgyűjtőinknek? Milyen környezeti hatásoknak lesznek kitéve az üzemeltetés során?

• poros környezet
• extrém hideg
• irodai környezet
• kültér (eső, hó)
• mechanikai igénybevételnek kitett (pl. leesés)

Más és más kihívással kell szembenéznie egy adatgyűjtőnek egy szabadtéri, raktári vagy ipari környezetben való használat során, mint egy jellemzően irodai körülmények között üzemeltetett társának.

Szabvány a mechanikai hatások elleni védelemről

Legfontosabb mérőszámok az adatgyűjtő „strapabíróságának” jellemzésére a por, freccsenő víz és mechanikai behatások (rázkódás, leejtés) elleni védelem szintje. Ezek a tulajdonságok szabványok alapján, egységes rendszerbe foglalva kerültek meghatározásra az IEC 60529 szabványban, és az IP XX számjelölés utal rájuk az eszközök adatlapján.

Az IP utáni első szám a por (szilárd részecskék) elleni védelemre utal, még a második szám a folyadékokkal szembeni ellenállást minősíti.

Általánosságban elmondható, hogy minél magasabb a számérték, annál védettebb az eszköz az adott fizikai behatás ellen. Például az IP 54 számjelölés egy adatgyűjtő specifikációjában azt jelenti, hogy az eszköz por ellen védett (káros mértékű por nem juthat a készülék belsejébe), és a fröccsenő víz ellen minden irányból teljesen védett.

Egy ilyen eszköz tehát akár kültéren, szakadó esőben is károsodás nélkül használható. Legelterjedtebb az IP54 szintű védelemmel ellátott tokozás az ipari kivitelű adatgyűjtők között, melyek általában 1,5 méterről betonfelületre is ejthetőek. Fontos megjegyezni, hogy a leejtés elleni védelem nem függ össze az IP számmal. Ezt külön ejtési tesztekkel igazolják a gyártók, mely az adatlapon feltüntetésre kerül.

Ez megfelelő mechanikai védelmet nyújt egy átlagos testmagasságú ember, vállmagasságából történő, véletlen leejtés ellen. Léteznek ennél is robusztusabb IP 64 -es tokozású eszközök is, melyek akár extrém igénybevétel mellett is károsodás nélkül üzemeltethetőek.

Mint azt bizonyára sejtjük, minél ellenállóbb egy eszköz, annál drágább az előállítása is, mely a beszerzési árakban is tükröződni fog. Fontos tehát, hogy számba vegyük, milyen környezeti hatások érhetik a beszerzendő adatgyűjtőinket az üzemeltetés során, mert ha alábecsüljük a szükséges védelem szintjét, akkor állandó meghibásodásokkal és felesleges szerviz költségekkel számolhatunk. Nem beszélve arról, hogy a javítás időtartamára kiesik a termelésből a meghibásodott adatgyűjtő.

Ne számítsunk azonban arra, hogy soha nem fogják a munkatársaink elejteni az eszközt 3-5 év alatt, vagy nem öntik le akaratlanul kávéval vagy teával. Egy ilyen baleset alkalmával az alkatrészek költsége könnyedén gazdaságtalanná teheti a javítást, új eszközt kell terven felül vásárolnunk. Szükségtelenül magas IP védettség viszont a beszerzési árat és az üzemeltetési költséget emeli indokolatlanul, mely kihatással van a beruházás megtérülési idejére.

Fontos kérdés, hogy vannak-e speciális, biztonságot érintő szabályok, melyeknek meg kell felelnie a mobil adatgyűjtőnek. Ilyenek lehetnek például a robbanásveszélyes helyen történő üzemelés, rádiótechnikai eszközökkel szembeni korlátozások, stb. Ezek figyelembevétele elengedhetetlen a biztonság és a különféle erre vonatkozó előírások miatt.

Határozzuk meg, hogy milyen környezetben, milyen igénybevétel mellett fognak üzemelni a mobil adatgyűjtőink! Válasszunk megfelelő és elégséges védelemmel ellátott eszközt!

3. Milyen információt fogunk összegyűjteni a mobil adatgyűjtő segítségével?

Az adatgyűjtés során nagyon sokféle információt rögzíthetünk az eszközön, azonban szükséges, hogy ennek megfelelő „adatbeviteli eszközzel” legyen ellátva. A bevitt információ 1 és 2 dimenziós vonalkódban, RFID tag-ben lehet tárolva, de gyűjthetünk akár képi vagy hang információkat is. Ennek megfelelően kell kiválasztanunk, hogy milyen mobil adatgyűjtőre van szükségünk.

Adatgyűjtő 1D vonalkódok olvasására

Lézeres vagy CCD vonalkód olvasóval ellátott eszközre van szükségünk. A leolvasott kódok méretén és típusán kívül fontos kérdés az is, hogy milyen távolságból kell az adott kódokat leolvasni. A normál olvasóval szerelt változatok mellett, melyek általában 30cm és 1 m közötti távolságból képesek vonalkódokat leolvasni. Léteznek úgynevezett nagy távolságú, vagy „long range” olvasóval szerelt típusok is. Ezek akár 16 méterről is le tudják olvasni a megfelelő méretű vonalkódokat. Általában magas raktárakban alkalmazzák őket.

Adatgyűjtő 2D vonalkódok leolvasására

2D lézer olvasóval vagy kamera olvasóval (Imager) szerelt változatok alkalmasak. Ezek a változatok jól használhatók még nagyon kisméretű vonalkódok, illetve erősen sérült, elmaszatolódott kódok olvasására is. A kamera olvasóval szerelt mobil adatgyűjtők egyes típusai alkalmasak fénykép készítésére is, mely főként a szállítmányozásban, csomagkezelésben, biztosítási vagy rendészeti alkalmazásokban lehetnek hasznosak.

Adatgyűjtő RFID tag-ben tárolt információk olvasására/írására

A különféle szabványok szerint működő RFID (HF, UHF, stb) olvasóval ellátott eszközök alkalmasak. Jelenleg is folyik a különféle RFID szabványok egységesítése és fejlesztése, ezért mindenképpen konzultáljunk szakemberekkel annak érdekében, hogy a megfelelő megoldást találjuk meg, és ehhez illeszkedő adatgyűjtőt tudjunk kiválasztani.

Léteznek olyan konfigurációk, melyek egyszerre több módon is képesek adatokat olvasni, például RFID és vonalkódolvasó is rendelkezésre áll az eszközben.

A papírforma szerint egyforma paraméterekkel rendelkező olvasók teljesítménye között a gyakorlatban nagy eltérések lehetnek, ezért ha lehetőség van rá, mindenképpen végezzünk vonalkód olvasási tesztet. Koncentráljunk a szélsőségekre! Keressük meg a legkisebb/legnagyobb méretű vonalkódot, a leginkább sérült vonalkódot, határozzuk meg a gyakorlatban előforduló legkisebb/legnagyobb szükséges olvasási távolságot. Ha szükséges, ellenőrizzük a kódok olvashatóságát erős napsütésben is, amennyiben az adatgyűjtőt kültéren is használni fogjuk.

Ne feledjük, hogy egy vonalkódolvasásra alapozott adatbeviteli rendszerben a nem/nehezen olvasható kódok okozta fennakadások aránytalanul sok többlet munkát okoznak. Minden egy százaléknyi nem olvasható vonalkód 10-25%-al rontja a hatékonyságot. Érdemes tehát alaposan tesztelni, és szükség esetén a jobb minőségű és nagyobb teljesítményű olvasóval szerelt mobil adatgyűjtőt választani a magasabb beszerzési ár ellenére.

4. Hogyan fognak eljutni az összegyűjtött adatok a rendeltetési helyükre?

A mobil adatgyűjtőkre minden esetben az informatikai rendszerünk mobil kiterjesztéseként kell gondolnunk. Összegyűjtünk, rögzítünk vagy fogadunk adatokat a munkavégzés helyén, esetleg fel is dolgozzuk azokat, azonban minden esetben valamilyen háttér informatikai rendszer felé kell azokat továbbítanunk (számviteli rendszer, kereskedelmi rendszer, raktár irányítási rendszer, gyártás irányítási rendszer, ERP, stb) A mobil eszközeinknek kommunikálniuk kell tehát az informatikai rendszerünk többi elemével annak érdekében, hogy hasznosíthassuk az általuk végzett munkát.

Fontos lépés tehát, hogy meghatározzuk ennek a kommunikációnak a „mikéntjét és hogyan-ját”.

Alapvetően a kommunikáció ún. On-line és Off-line módon történhet.

online kommunikációval

Az első esetben a mobil adatgyűjtő valamilyen csatornán keresztül állandó kapcsolatban áll a háttérrendszerrel, valós időben, vezeték nélküli csatornán küld és fogad adatokat.

offline kommunikációval

A második esetben pedig egy szinkronizálási procedúrán keresztül, alkalmanként történik az adatcsere a mobil eszköz és a háttérrendszer között egy „bölcsőn” (cradle) keresztül. Az összegyűjtött adatokat „kötegelve” juttatjuk el, innen is ered az angol „batch” adatgyűjtés kifejezés.

A választást az igények és a lehetőségek figyelembevételével a felhasználás jellege és a háttér informatikai rendszer adottságai határozzák meg.

5. Milyen követelményeket kell támasztanunk a mobil adatgyűjtő ergonómiájával szemben?

Mobil adatgyűjtők a felhasználók (munkatársaink) kezében munkaeszközként fognak funkcionálni, ezért nagyon fontos, hogy az ő adottságaikat, képességeiket illetve szempontjaikat is figyelembe vegyük a választásnál. A hatékony munkavégzésnek elengedhetetlen feltétele, hogy a mobil adatgyűjtőt a lehető legegyszerűbben és legkényelmesebben tudják használni a felhasználók. Ezzel csökkenthetjük a kezelői hibák számát, gyorsabbá tehetjük a munkát, illetve megkönnyíthetjük a rendszerbevezetéssel óhatatlanul együtt járó „stressz” feldolgozását.

Az ergonómiai szempontok figyelembevételénél elsősorban az eszköz formai adottságait, a kijelző láthatóságát, valamint a billentyűzet kialakítását kell megvizsgálni.

1. Adatgyűjtő formai kialakítása

Formai szempontból a legelterjedtebb kialakítások a kézi eszközök esetében a hasáb alakú, pisztoly formájú, illetve a csuklóra rögzíthető mobil adatgyűjtők. Ezeken kívül léteznek jármű fedélzetre rögzíthető „targonca terminálok”.

A hasáb forma mobil adatgyűjtő

Ez a kialakítás minden olyan alkalmazásban megfelelő, ahol a munka idő egy részében van csak szükség vonalkód olvasásra, sok a szövegesen vagy számok formájában bevitt adat, egy kéz szabad használata elengedhetetlen adatbevitel közben.

A pisztoly forma adatgyűjtő

Olyan feladatokra ideális választás, ahol nagyon sok kódot kell „intenzíven” olvasni a munkaidő nagy részében. Viszonylag kevés számadatot kell bevinni, illetve nem probléma, hogy ezek az eszközök többnyire kétkezes használatot igényelnek. (egyik kézben az eszköz, a másik kézzel kezelhető a billentyűzet). A pisztoly forma kialakítás könnyebb „célzást” tesz lehetővé az olvasóval, kevésbé terheli a csukló izületeket az egész napos kézben tartás.

A csuklóra rögzíthető adatgyűjtők

Olyan helyeken állják meg a helyüket, ahol például szabadkézi munkavégzés történik, és akadályozná a munkavégzést egy kézben tartott eszköz. A mobil adatgyűjtő a csuklóra rögzítve viselhető, még a vonalkód olvasás a mutatóujjra rögzített „gyűrűszkennerrel” történik. Kényelmes munkavégzést tesznek lehetővé, azonban ezek az eszközök rendszerint drágábbak a hasonló paraméterekkel rendelkező más kialakítású eszközökhöz képest.

Jármű fedélzeti adatgyűjtő – targonca terminál

A mobil adatgyűjtők, vagy közismertebb nevükön „targonca terminálok” egy külön speciális területet képeznek. Ezek esetében nem kell kézben tartanunk az eszközt, hanem azok például egy targoncára szerelve végzik feladatukat. Közös ismérvük, hogy nagyobb kijelzővel vannak ellátva, és a szükséges leolvasó egy külön kábelen (vagy vezeték nélkül) csatlakozik hozzájuk.

2. Adatgyűjtő kijelző

A kijelzők jellemzői a méret, a felbontás, a kontrasztarány és a szubjektív módon megítélhető láthatóság. A mobil adatgyűjtők készülhetnek

• karakteres mono kijelzővel, illetve
• mono (fekete-fehér) vagy
• színes grafikus (LCD) kijelzővel.

Beltéren általában a színes kijelzők adják a legkontrasztosabb képet, kültéri használat esetén azonban fordulhat a kocka, mert erős beeső napfény esetén – tapasztalat alapján – a mono karakteres és grafikus kijelzők jobban olvashatóak.

Fontos figyelembe venni azt is, hogy a mono kijelzők a technológiából adódóan jobban elviselik az alacsonyabb hőmérsékletet, mint a színes LCD panelek, így hideg környezetben, esetleg hűtőházi alkalmazásokban jobb teljesítményt nyújtanak. (színes kijelzők jellemzően -10 Celsius fokig, a mono kijelzők -20 Celsius fokig üzemképesek)

A kijelzők lehetnek továbbá

• ún. „touch-screen” érintő képernyők, vagy
• „non-touch” nem érintő

képernyők is.

Általánosságban véve törekedjünk arra, hogy az alkalmazásainkat úgy készítsük el, hogy használhatóak legyenek érintőképernyő nélkül is. Így gyorsabb és egyszerűbb az adatbevitel, de bizonyos alkalmazások megkövetelhetik az érintő képernyő használatát.

3. Adatgyűjtő billentyűzet

Többféle billentyűzet kialakítással találkozhatunk a mobil adatgyűjtőknél. Ezek helyes kiválasztása szintén a használhatóság és hatékonyság egyik alappillére lesz. A bevinni kívánt információk illetve ergonómiai szempontok alapján választhatunk

• virtuális (képernyőn megjelenített,
• teljes vagy
• részleges

billentyűzet között.

Ahol sok szöveges információt kell bevinni, ott a teljes alfa-numerikus billentyűzetet kell választanunk, hiszen csak ennek segítségével tudjuk gyorsan rögzíteni a szükséges adatokat.

Ahol zömében számokat kell rögzíteni, ott a részleges billentyűzet a helyes választás. Mivel kevesebb gombot kell elhelyezni egy adott felületen, a gombok nagyobbak lehetnek, jobban láthatóak, és akár kesztyűben dolgozó munkatársak részére is használható méretűek.

Természetesen a részleges billentyűzeten is lehet betűkaraktereket rögzíteni, azonban ezek a mindenki által ismert módon történnek, mint például a mobiltelefonok SMS üzeneteinek begépelésekor. Ez nem igazán gyors módszer, mint tudjuk.

4. Adatgyűjtő billentyűzet háttérvilágítás

Nagyon fontos tudni, hogy nem minden adatgyűjtő rendelkezik billentyűzet háttérvilágítással, ami szükséges lehet a munkavégzéshez egy sötét helyiségben történő használat esetén.

Vannak olyan mobil adatgyűjtők, melyeken ezt a képességet tovább gondolva „individual keylight” funkciót alakítottak ki, mely a billentyűzet gombjainak megvilágítását – alkalmazástól függően – egyesével is tudják vezérelni. Ezáltal a felhasználót elkalauzolják a billentyűzeten. Például egy menüben csak a választható funkciókhoz tartozó billentyűket világítják meg, gyorsabbá téve az eligazodást a felhasználó számára.

+ TIPP: a mobil adatgyűjtő kipróbálása

Döntéshozatal előtt mindenképpen konzultáljunk azokkal a munkatársakkal, akik tényleges dolgozni fognak az eszközökkel! Ha lehetőség van rá, adjuk a kezükbe a szóba jöhető mobil adatgyűjtőket.

Teremtsünk alkalmat arra, hogy kipróbálhassák azokat, és elmondhassák véleményüket a kezelhetőségről, a kijelző láthatóságáról valamint az ergonómiáról. Ezzel egyrészt megalapozottabban dönthetünk, másrészt mivel „bevonjuk őket a döntési folyamatba”, kedvezőbb fogadtatásra találnak az újdonságok a bevezetés során. Ez sok esetben segíthet átlépni azt a vékony határvonalat, ami az „újtól való félelem” és a konstruktív, lelkes „újra való nyitottság” között húzódik.

Miután megfogalmaztuk a pontos igényeinket a fenti kérdések megválaszolásával, könnyebben szűkíthetjük a kört azokra a mobil adatgyűjtőkre, melyek kielégítve a követelményeinket, ebben a kialakult „közös halmazban” találhatók.